Igen, én vagyok a leglustább blog-író, de most szeretnék néhány friss dolgot írni neked.
Vendégünk lesz Szuhánszky István Miskolci lelkész hétvégén. Ő fogja tartani Kaposszekcsőn aratási hálaünnepi Istentiszteletet vasárnap, valamint a körzet többi helyszínén is ő fog igét hirdetni. Tartalmas alkalmaknak nézünk elébe jövőhéten is, akárcsak nov. 15.-én (szombaton) mikor a MIX Vándorcsendesnap kerül megrendezésre, az Óbudai Egyházközpontban (Kiscelli utca). Erre kaptunk meghívót mi, mint dombóvárifi. Rengeteg program lesz egy napba sűrítve, és várják az ifi csoportokat a körzetekből. további infó Kiscelli Ifiblog lásd.: "Hasznos linkek"
Néhány személyes gondolat arról hogy áll a most ificsapatunk. Azt hiszem jogotok van tudni, ha érdeklődtök az ifjúságunkról, olvassátok a blogot. A hosszú szünet nem csak a lustaságomon múlt.
Viharos hónapok vannak mögöttünk.
Ami tény hogy már jóideje sajnos Joczek nem vezetheti ifi közösségünket. Egy éve már hogy Lilla elment Rómába tanulni és lelkészeink őt bízták meg az ifi vezetésével. Nagy öröm volt ez neki is és nekünk is. Sok sok programot szerveztünk és sok tervet szőttünk a jövőre nézve. Megújítottuk ifi énekeinket, Idősek otthonában dicsőítettünk, és felvettük a kapcsoltatot a város más felekezetű ifi csapatával. Úgy éreztem de talán mondhatom a gyülekezet nevében, úgy éreztük megújúlt az ifi csapatunk Józsi lendülete és lelkesedése ránk is ragadt, és éreztük jó úton vagyunk. Néhány új taggal is bővült az ifi és ennek is nagyon örütünk. Aztán hazajött Lilla és el is ment Óbudára mivel 6-od évét szolgálatban az ottani gyülezetben végzi, így nem vette vissza a vezetést Józsitól, de ez ne mis volt szándéka. Együtt örült a változások áldásainak. Néhány hónappal talán fél éve kezdődött, hogy Józsi többször konfliktusba került a lelkészekkel, félreértések, nézeteltérések, szervezési problémák... Úgy érzem, és ez az én saját véleményem, hogy Józsira rábízták az ifjúság vezetését, de csak beleszólási joggal, ami alapjába véve helyes és szükséges. De ezek a "beleszólások" olyanok voltak amik Józsi lendületét és kedvét szegték. A lelkészeknek is volt elképzelése hogy milyennek kéne lenni, ezért szóltak az ifjúság dolgaihoz, és Józsinak is volt egy elképzelése amit igyekezett tőle telhető módon végezni. Ez a két elképzelés ütközése miatt, tulajdonképp szeptember óta megvonták a lelkészek a bizalmat Józsitól. Józsi már ritkán de inkább nem fordul meg nálunk. Józsitól tudom hogy nem szerették volna itthagyni a gyülekezetet de a lelkészekkel való folyamatos konfliktust nem tudja ő sem és a lelkészek sem kezelni. Szomorú tény ez és imádságot kérő helyzet. A gyülekezet is érzi a hiányát, az ifiről nem is beszélve. Azóta a gyülekezetben is tapintható a bizalmatlanság, egyet nem értés, de ezt inkább eltakarjuk, a konfliktusok elkerülése érdekében. Valószínűleg nem ez a helyes megoldás, de a türelem az első amit talán újra kell tanulnunk.
Az ifivel nem szakadt meg Józsi kapcsolata, és továbbra is hívogat minket és "szállít" :) ifjúsági alkalmakra házikörökre ökumenikus körökben. Ezekért nagyon hálás vagyok, és azért is hogy Józsi bár nem az egyház keretein belül de végzi szolgálatát a városban. Augusztus vége óta Kriszta sincs dombóváron amit biztos tudtok. Egy évre tervezi müncheni tartózkodását. Nagyon hiányzik az ifi körből, az abszolút tégla a csapatból akire tényleg mindig lehetett számítani. Talán ezért is esett szét egy kicsit most az ifi. Persze a kapcsolatot én legalábbis, tartom vele, de ettől még nincs itt. :(
Most Klári, néha Tibi, Lilla tartja az ifi alkalmakat, de nehézkes olyan időpontot találni mikorra mindenki hazaér és ráér. Egyetemisták, Főiskolások, pécsiek és pestiek lettünk.
Sok nehézség közt nem adjuk fel a reményt, hogy újra igazi közösség legyünk de ez egyenlőre nagyon távolinak tűnik. Egyenlőre... legyünk optimisták :)
A reformáció ünnepén ifjúságunkat összetrombitáltuk egy szolgálatra az evangélikus templomba ahol ökumenikus Istentisztelet keretein belül énekeltünk, és amiért nagyon hálásak voltak, az ökumenikus testvérek. Ma hallottuk vissza vasárnap :) Igenis van tovább, és akarjuk tovább csinálni bár Józsit nagyon nehéz elengedni a gyülekezetből.
Hiszem hogy Isten bölcsességet ad mindnyájunknak hogy elrendeződjenek ezek a nehéz kérdések. Úgyérzem a legnagyobb szükség most a szeretetre van, megbocsátásra, együttmunkálkodásra, imádságra és nem utolsó sorba az akarat a változásra. Sokszor halljuk vasárnap hogy nincs tökéletes gyülekezet és nincs tökéletes lelkész, és ha ilyet keresünk csalódni fogunk és nem találunk. De én hiszem hogy meg lehet bennünk az akarat a változásra mert nem szabad beletörődnünk a tökéletlenségünkbe, bűnösségünkbe. Lehetünk megértőbbek, szeretetteljesebbek, segítőkészebbek, hitelesebbek, ŐSZINTÉBBEK, és türelmesebbek. Hiszem Isten is jobbá akar tenni minket.
Imádkozzunk egyházunkért, gyülekezeteinkért, ifjúságunkért, gyerkeinkért, időseinkért!
Ne széthúzzuk a gyülekezeteket, hanem inkább tartsuk össze. Túl kicsik vagyunk, hogy megtehetnénk ezt!
Lakatos Marci írta, saját szubjektív véleményeként!
Viharos hónapok vannak mögöttünk.
Ami tény hogy már jóideje sajnos Joczek nem vezetheti ifi közösségünket. Egy éve már hogy Lilla elment Rómába tanulni és lelkészeink őt bízták meg az ifi vezetésével. Nagy öröm volt ez neki is és nekünk is. Sok sok programot szerveztünk és sok tervet szőttünk a jövőre nézve. Megújítottuk ifi énekeinket, Idősek otthonában dicsőítettünk, és felvettük a kapcsoltatot a város más felekezetű ifi csapatával. Úgy éreztem de talán mondhatom a gyülekezet nevében, úgy éreztük megújúlt az ifi csapatunk Józsi lendülete és lelkesedése ránk is ragadt, és éreztük jó úton vagyunk. Néhány új taggal is bővült az ifi és ennek is nagyon örütünk. Aztán hazajött Lilla és el is ment Óbudára mivel 6-od évét szolgálatban az ottani gyülezetben végzi, így nem vette vissza a vezetést Józsitól, de ez ne mis volt szándéka. Együtt örült a változások áldásainak. Néhány hónappal talán fél éve kezdődött, hogy Józsi többször konfliktusba került a lelkészekkel, félreértések, nézeteltérések, szervezési problémák... Úgy érzem, és ez az én saját véleményem, hogy Józsira rábízták az ifjúság vezetését, de csak beleszólási joggal, ami alapjába véve helyes és szükséges. De ezek a "beleszólások" olyanok voltak amik Józsi lendületét és kedvét szegték. A lelkészeknek is volt elképzelése hogy milyennek kéne lenni, ezért szóltak az ifjúság dolgaihoz, és Józsinak is volt egy elképzelése amit igyekezett tőle telhető módon végezni. Ez a két elképzelés ütközése miatt, tulajdonképp szeptember óta megvonták a lelkészek a bizalmat Józsitól. Józsi már ritkán de inkább nem fordul meg nálunk. Józsitól tudom hogy nem szerették volna itthagyni a gyülekezetet de a lelkészekkel való folyamatos konfliktust nem tudja ő sem és a lelkészek sem kezelni. Szomorú tény ez és imádságot kérő helyzet. A gyülekezet is érzi a hiányát, az ifiről nem is beszélve. Azóta a gyülekezetben is tapintható a bizalmatlanság, egyet nem értés, de ezt inkább eltakarjuk, a konfliktusok elkerülése érdekében. Valószínűleg nem ez a helyes megoldás, de a türelem az első amit talán újra kell tanulnunk.
Az ifivel nem szakadt meg Józsi kapcsolata, és továbbra is hívogat minket és "szállít" :) ifjúsági alkalmakra házikörökre ökumenikus körökben. Ezekért nagyon hálás vagyok, és azért is hogy Józsi bár nem az egyház keretein belül de végzi szolgálatát a városban. Augusztus vége óta Kriszta sincs dombóváron amit biztos tudtok. Egy évre tervezi müncheni tartózkodását. Nagyon hiányzik az ifi körből, az abszolút tégla a csapatból akire tényleg mindig lehetett számítani. Talán ezért is esett szét egy kicsit most az ifi. Persze a kapcsolatot én legalábbis, tartom vele, de ettől még nincs itt. :(
Most Klári, néha Tibi, Lilla tartja az ifi alkalmakat, de nehézkes olyan időpontot találni mikorra mindenki hazaér és ráér. Egyetemisták, Főiskolások, pécsiek és pestiek lettünk.
Sok nehézség közt nem adjuk fel a reményt, hogy újra igazi közösség legyünk de ez egyenlőre nagyon távolinak tűnik. Egyenlőre... legyünk optimisták :)
A reformáció ünnepén ifjúságunkat összetrombitáltuk egy szolgálatra az evangélikus templomba ahol ökumenikus Istentisztelet keretein belül énekeltünk, és amiért nagyon hálásak voltak, az ökumenikus testvérek. Ma hallottuk vissza vasárnap :) Igenis van tovább, és akarjuk tovább csinálni bár Józsit nagyon nehéz elengedni a gyülekezetből.
Hiszem hogy Isten bölcsességet ad mindnyájunknak hogy elrendeződjenek ezek a nehéz kérdések. Úgyérzem a legnagyobb szükség most a szeretetre van, megbocsátásra, együttmunkálkodásra, imádságra és nem utolsó sorba az akarat a változásra. Sokszor halljuk vasárnap hogy nincs tökéletes gyülekezet és nincs tökéletes lelkész, és ha ilyet keresünk csalódni fogunk és nem találunk. De én hiszem hogy meg lehet bennünk az akarat a változásra mert nem szabad beletörődnünk a tökéletlenségünkbe, bűnösségünkbe. Lehetünk megértőbbek, szeretetteljesebbek, segítőkészebbek, hitelesebbek, ŐSZINTÉBBEK, és türelmesebbek. Hiszem Isten is jobbá akar tenni minket.
Imádkozzunk egyházunkért, gyülekezeteinkért, ifjúságunkért, gyerkeinkért, időseinkért!
Ne széthúzzuk a gyülekezeteket, hanem inkább tartsuk össze. Túl kicsik vagyunk, hogy megtehetnénk ezt!
Lakatos Marci írta, saját szubjektív véleményeként!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése