Szabó Andor cikke a Metodista c. újságból

Kaposszekcsői Serdülőhét

Minden évben körzeti munkánk legnagyobb vállalkozása, teljesítménye a serdülőhét. Körzeti alatt értem, hogy a résztvevő gyerekeket és felnőtteket, a munkát és pénzáldozatot tekintve benne van majd az egész körzet, teljesítmény alatt pedig nem a produkciót, hanem – mérnöki értelemben – az időegységre eső munkamennyiséget gondolom.

A találkozót idehelyezésünk óta minden nyáron megrendezzük. Kezdettől erre sarkallt bennünket a körzet történelme, a hely szelleme, a kaposszekcsői lehetőség, a gyülekezet igénye, óhaja illetve a lelkiismeretünk, múltunk. Persze ma már természetes, hogy augusztus első hetében megszálljuk Szekcsőt, de eleinte soknak tűnt a bizonytalanság, kockázat. Nem volt előlegfizetési kötelezettség, bejelentkezés – hétfő reggel 8 órát hirdettünk meg, akkor indulunk Dombóvárról, s volt, hogy ¾ 8-kor még egy lélek se csöngetett. De sohasem szégyenültünk meg. Pedig…

A serdülőhét óriási felelősség, kihívás, napi 24 órás inspekció, fizikai, lelki, szellemi igénybevétel, erőkoncentráció. Klári szokta elkészíteni a programot, a meghívókat, ő tárgyal a munkatársakkal, kiosztja a feladatokat. Enyém a pénzügyi és pályázati tervezés és adminisztráció illetve a meghívók postázása, terítése. Feleségem vezeti a telek, a szobák, a terem előkészítését. Ez nemcsak ágynemű és tisztaság kérdése, hanem a tehetséges és bőkezű mecénások és segítők jóvoltából rendkívül igényes díszlet is várja évről évre a fiatalságot. Tárgyalunk iskolákkal, polgármesterekkel, a konyhafőnökkel, megvásároljuk a dekorációt, az írószereket, a kreatív foglalkozások anyagait, a fürdőszobákba való holmikat, feltöltjük a hűtőszekrényt, beszerezzük és beüzemeljük a játékokat. Hosszú ideje egy sásdi fiatalember ingyen kölcsönöz sátrakat, sőt azokat fel is állítja, nekünk csakis az ágyakat kell elhelyeznünk bennük.

A címben azt a kifejezést használtam, amit a pályázatokban a rendezvény neve rubrikába írok, de a társaság messze nem csakis serdülőkből áll. A legkülönbözőbb munkákat vállaló és végző ifjúságon és felnőtteken, gyülekezeti vendégeken, érdeklődőkön kívül vannak itt nyaraló édesanyák, velük egészen apró kisdedek is. Egy sajátos társaság, a létszám eddig 50 és 90 között mozgott. Emberileg a tábor legfontosabb személye Siposné Szabó Anna, az ő emberi, lelki és pedagógusi kvalitása húzza, viszi előre a csendeshetet.

Az életkoron túlmenően nagy különbség van a résztvevők között etnikai hovatartozás, anyagi helyzet, iskolai eredményesség és igényesség (életvitel, rendszeretet) dolgában, kötelességünknek tartjuk ennek kezelését, a tolerancia tanítását.

Sorban megfordultak, s talán mondhatom, tapasztalatot szereztek itt egyházunk teológusai, Kovács Zoltán, Lakatos Lilla, Khaled László és Vígh Bence – és itt jegyzem meg, hogy számomra alkalmas voltuk erős bizonyítéka, hogy valamennyiüket igen megszerettük mi mindnyájan.

Klári érdeme a program egyensúlya. A szolgálattevők sorban mind prédikálnak. A „Forró nyomon” reggel egy történet, a délelőtti és esti Istentisztelet – utóbbi a gyülekezettel együtt – egy hosszabb bibliai egység folyamatos földolgozása. Ebéd előtt korcsoportos beszélgetés. Sok szünet, játék, napi ötszöri étkezés. Délután szabadfoglalkozás, utána választható kreatív körök, esetleg az időjárástól függően sorverseny vagy kirándulás. Sok éneklés gitárkísérettel, este vetítés. A hét egy napján autóbusszal elmegyünk a Balatonhoz.

Néhány nyalánkság. Pár évvel ezelőtt a balatoni nap reggelén szépen teletöltöttük a buszt, mikor Kisvaszarról megjelentek vagy húszan, hogy ezt a „csendesnapot” szeretnék velünk együtt tölteni – és az ismerős sofőr bevállalta a rizikót, elvitte őket. Máskor egyszer csak azt látom, hogy az ötéves gyermek az erkélyen észrevette, a korlát rácsán egy köz nagyobb, és ő kifér a két vasrúd között, a többiek gyönyörűségére a korláton kívül lépegetett. Éveken (évtizedeken) át senki nem nézte, hogy a volt kút fedele a 25 m mély víz fölött nincs rögzítve, hát most nem fölkapta az egyik kisfiú, és diadalmasan ugrált a lyuk fölött. Az idén egy csomóan a legmodernebb mobiltelefonnal jelentek meg, s a legkisebb egymás közötti konfliktusnál hívogatták a szülőket – akik ugyan a gyerek be- illetve hazaszállítását nem vállalták, de most este 10 körül megjelentek, és ráparancsoltak Annára, csomagoljon a gyereknek hazautazáshoz. - Mire gondol, mert a kicsit mindösszesen a hétre egy polóban, egy kisgatyában és egy papucsban tetszett elereszteni… - Tavaly valamelyik behurcolt valami vírust, mondta is, hogy a testvérei nem jönnek, mert betegek, de mi nem csináltunk különösebb problémát belőle. Aztán beütött a krach, a hét közepére a tábor fele lázasan, nyomorultul feküdt hányás és hasmenés panaszokkal. Az idén ezt elkerülendően fölállítottuk a mosdókban a lavórokat, bennük megfelelő gyógyszeres vízzel. Mobiltelefon: itt hypóban kell fürödniük a gyerekeknek. Szülő jön este lefekvés után, öt – és hatéves gyereknek: irány haza. Gyerekek: Nem megyünk! Ebédhez párosával sorban állva indulunk, kiállok a az úttest közepére, fölemelem a karom, hosszú idő, míg 80 ember átsétál. Visszafelé hátul kísértem a csapatot, a vezető mögül az egyik gyermek kiugrott az út közepére föltartott kézzel – a kamion csikorogva fékezett, alig-alig tudott megállni… Egyik nyáron a tábor ideje alatt egy fiú-galeri tagjai rendszeresen verték az egyik társukat, egy évvel később derült ki, miért nem akar jönni az áldozat.

A végéhez közeledve kánaáni nyelven is kellene mondanom valamit. Három gondolat – „mi jelentett számomra sokat”. (Annak idején még nevelt fiam, Piusz nem röstellte a morzsaszedésen kimondani, hogy neki a foci…)

Az ügy nem az enyém, nem kettőnké, a lelkészházaspáré, hanem az Istené, az Úré. S Ő ad testvéreket, akik beállnak a sorompóba. Klári eddig dupla fordulatszámon hajtott, mindent megcsinált reggeltől estig a konyhában is . Az idén jött két asszony , s neki oda be se kellett néznie – szeretném leírni a neveket, de akkor vég nélkül sorolhatnám, akiknek köszönhetünk valami hozzájárulást, pénzt, anyagot, élelmet, szállást, ruhát, játékot, ötletet, munkát, szállítást, felügyeletet, betegápolást, megszólalást, igehirdetést, javítást.

Nagy élményem, ahogyan összebarátkoznak a résztvevők. Gyakran különböző korúak lelik örömüket egymás társaságában.

Végül: Az idén már felelősséget, lelki vezetést vállaltak olyanok is, akik 2000-ben még apró kisiskolások voltak

Még két ez évi tapasztalat. Nem kell törekedni a maximális létszámra, nem kell futnunk olyanok után, akik azt hiszik, ők tesznek szívességet azzal, ha nagy nehezen megjelennek, eljönnek közénk. Van, aki megbecsüli a tábort. A másik: A serdülőtáborban még nem téma a másik nem. Ne csak beszédtémára tessék gondolni, hanem sétákra, éjszakázásra, ellenőrzésre stb. Ez ide már nem fér bele.

- „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!” Új jelentése lett az igének a szememben: Engedj magadhoz közel gyereket! Jézusi példát fogsz követni, lelkednek szüksége van rá.